Xabi Alonso most már tudja, mekkora feladat vár rá

Új edző, régi kérdés: működhet-e magas szinten a Real Madrid védekezése Vinicius Júniorral és Kylian Mbappéval a csapatban?

“Ez az eredmény kedvező számunkra, mert így tudjuk, hogy mennyi mindenben kell fejlődnünk. Még csak most kezdtünk. Három hete edzés nélkül vagyunk éles versenyhelyzetben, és most tudnunk kell hol tartunk, hova akarunk eljutni, és erre kell készülnünk. Négy hét múlva találkozunk.”

Amennyiben a klubvilágbajnokságot a Real Madrid szempontjából valóban úgy fogjuk fel, mint egy éles felkészülést a következő szezonra, akkor Xabi Alonso szavai a Paris Saint-Germain elleni súlyos vereséget követően nem is lehetnének találóbbak. A Carlo Ancelottit váltó edző hat mérkőzésen nézhette meg a csapat, és ezen mérkőzések alatt pontosan láthatta, hogy melyek a játéknak azon aspektusai, amelyekben fejlődniük kell.

Alonso ezen a hat mérkőzésen folyamatosan próbálta a lehető leghatékonyabban megvalósítani az alapelveit, és pályára vinni azt a futballt, amely saját elmondása szerint a labda nélküli intenzitásra, és a labdás dominanciára épül. Utóbbihoz pedig elengedhetetlen, hogy az előbbi megfelelően működjön, és a klubvilágbajnokság mérkőzésein az volt a leginkább szembetűnő, hogy a labda nélküli játékban Ancelotti alatt olykor rendkívül tanácstalannak és szervezetlennek tűnő Real Madridnak egyelőre mekkora problémákat okoznak az új edző követelményei.

Egészen a PSG elleni mérkőzésig ráadásul Alonsónak nem kellett azzal a gonddal szembenéznie, amely a madridiak 2024/25-ös szezonjára leginkább ráégett: hogyan lehet egy csapat kellően agresszív és szervezett labda nélkül, ha két olyan játékost kell egyszerre elbírnia, mint Vinicius Junior és Kylian Mbappé? A francia betegsége miatt eddig a mérkőzésig még csak csereként lépett pályára, így most láthattuk először, hogy Alonso miként próbálja kompenzálni a két labda ellen vagy csak mérsékelten (Vini Jr.) vagy egyáltalán nem használható (Mbappé) sztártámadó jelenlétét. A 4-0-s végeredmény, és főleg az első félidei játék képe viszont jól mutatja, hogy a terve egyáltalán nem vált be.

Xabi Alonso a Salzburg és a Juventus ellen látott 3-5-2 után már a Borussia Dortmund ellen is visszaállt négy védőre, azonban mély blokk esetén Valverde ott rendszeresen visszazárt 5. védőnek, hogy a németek szárnyvédői ne tudjanak létszámfölényt kialakítani az utolsó vonalban. Ezúttal viszont Alexander-Arnold hiányában az uruguayinak eleve jobbhátvédként kellett kezdenie, a Real Madrid pedig Kylian Mbappé bekerülésével minden fázisban tartotta a 4-3-3-at, méghozzá Viniciussal a jobb oldalon, Mbappéval a balon, és a csapatban bent ragadó Gonzalo Garciával középen.

A terv valószínűleg az lett volna, ami a fenti ábrán látható: hogy ne kelljen visszafelé védekezniük, ezért Mbappénak és Vinicusnak kellett volna legtöbb esetben nyomást helyezni a PSG belső védőire, míg Gonzalo Garciának a hatos pozícióban feltűnő játékos kizárása jutott, hogy utána a szélre terelt labdákra a belső középpályások tudjanak ugrani.

Viszont már az első percben látszódott, hogy ebből bőven lesznek problémák: a szűken helyezkedő támadósorsal szemben a PSG védői egyszerűen négy a három elleni fölényben tudták járatni a labdát, és a szintén szűk középpályás hármas mellett Nuno Mendes balhátvédként teljesen szabadon vehette fel a labdát és hosszú métereken keresztül cipelhette azt. A franciák magasan helyezkedő szélsői miatt ráadásul a szélsőhátvédek sem tudták a legtöbb esetben támogatni a letámadást, mivel Alonso többnyire szeretett volna létszámfölényt hagyni az utolsó vonalban a PSG támadói ellen.

A Real Madrid bal oldalán Bellingham feladata volt, hogy a középpályáról ugorjon a szélre és az oldalvonalnál csapdázza Hakimit, viszont ezzel is adódott két probléma: egyrészt a letámadás intenzitásának hiánya miatt a PSG könnyedén tudta hátul járatni a labdát, másrészt Bellinghamnek legtöbbször akkora távolságot kellett megtennie, hogy mire odaért Hakimire, a marokkói játékos bőven átvehette a labdát és kiválaszthatta a célpontját.

A fenti szituáció pedig tökéletesen szemléltetni a Real Madrid problémáit ezekben a helyzetekben: Mbappé nem helyez elég nyomást időben Marquinhosra, aki így pontosan tudja megjátszani Hakimit, miközben Bellingham nem ér oda időben a jobbhátvédre a középpályáról. Eközben ráadásul Ousmane Dembélé is visszalép a középcsatár pozíciójából, hogy kihasználja a kilépő Bellingham mögött megnyílt területet.

Dembélé visszalépésére Rüdiger is reagált és mélyre követte a franciát, ezzel viszont maga mögött hagyott óriási területet, amit Desire Doué futhatott be. Itt kapcsolódik össze minden: ha az első vonalban agresszívabb a letámadás, akkor nem jutott volna el gyorsan a labda Hakimihez, akinek Bellingham időben érkező presszingje alatt már nem lett volna ideje felnézni és pontosan indítani.

Óriási kontraszt a Real Madrid és a PSG között, hogy bár a franciák első két gólja részben valóban Asencio és Rüdiger hatalmas hibáinak volt köszönhető, azonban egyik sem történt volna meg, ha Ousmane Dembélé nem támad le mindkét alkalommal óriási intenzitással. A párizsiak harmadik gólja viszont egy gyönyörűen kijátszott akció volt, amihez viszont pont a Real Madrid letámadásának passzivitása és koordinálatlansága vezetett.

Mbappé ezúttal is tisztes távolságból figyelte, ahogy Marquinhos eljuttatta a labdát Hakimihez, akinek sokadjára is rengeteg ideje volt a labdával, így könnyedén találta meg a Bellingham mögé visszamozgó Douét.

Ahogy korábban Dembélé esetében is, úgy Rüdiger ezúttal is ugrott a visszamozgó játékosra, viszont pontosan így tett Arda Güler is, teljesen szabadon hagyva ezzel a későbbi gólszerző Fabian Ruizt, és összességében egy négy a kettő elleni szituáció alakult ki a PSG javára.

Mindezeket a problémákat Thibaut Courtois foglalta össze egyszerűen:

“Ki kell elemezni a videót. Mindig egy kicsit elkéstünk, és ha elkésünk, akkor mindenki pozíción kívülre kerül. Ők előrefelé rohanhatnak, nekünk azonban vissza kell fordulnunk, amivel időt veszítünk.”

A Real Madrid védekezése azonban akkor sem nézett ki sokkal jobban, amikor középmagasan, vagy mélyen védekeztek. A Paris Saint-Germain folyamatosan fölényeket tudott kialakítani a támadásépítés első fázisában a három támadóval szemben, a folyamatos helycserékkel manipulálták a madridi középpályásokat, majd megtalálták a szabad embereket.

Miközben Tchouaméni feladata többnyire Joao Neves őrzése volt, míg Bellinghamnek Hakimi irányába kellett ugrania, a Real Madrid jobb oldalán Arda Gülernek a legtöbb esetben kettő, vagy akár három emberre is figyelnie kellett, amiről mondani sem kell, hogy egy lehetetlen feladat. A fenti szituációban például Nuno Mendes és Fabian Ruiz cserélt helyet, miközben Vitinha a védelem elé visszalépve teljesen szabadon kaphatta a labdát. Nuno Mendes pozíciója miatt Gülernek esélye sem volt feljebb lépni. Ugyanakkor mindez elkerülhető lett volna, ha a Real Madrid csapatszinten, koordináltan képes megkezdeni a letámadást az első vonalban, de Mbappé például a legtöbb esetben még egy egyszerű passzsáv zárására sem volt képes.

A fenti helyzetnél Güler már megindult az egyébként ismét teljesen szabadon maradó Vitinha felé, így viszont Fabian Ruiz egy egyszerű felpasszal megtalálhatta Nuno Mendest a vonalak között.

A passzív első sor mögött ráadásul a középpályás hármasnak folyamatosan főleg a bal oldal irányába kellett tolódnia, így a hosszú oldalon egy gyors forgatás és egy-egy jól ütemezett beindulás segítségével a Paris Saint-Germain folyamatosan egy az egyeket, vagy akár kettő az egyeket tudott izolálni a hosszú oldali szélsőhátvéddel szemben.

Ezeket a problémákat persze Xabi Alonso is látta, így az első ivószünetnél belenyúlt a csapata játékába, a Real Madrid pedig 4-3-3-ról 4-4-2-re állt át labda nélkül, Gonzalo Garciával a jobb oldalon. Ezáltal a Real Madridot némileg nehezebbé vált szélességben darabjaira szedni, viszont elől Viniciussal és Mbappéval, valamint csupán két játékossal mögöttük a pálya közepén a PSG továbbra is kényelmesen tudott fölényeket kialakítani a középső zónában.

A 4-0-s eredmény pedig önmagában csúnyán mutat, de valóban nem szabad az alig pár hete formálódó, új edzővel dolgozó Real Madridot a jelenleg a lehető legmagasabb szinten futballozó PSG-vel összehasonlítani. Épp ezért nem is az eredmény fontos, hanem ami ezután következik: Luis Enrique úgy tudott áttörést elérni, hogy eltávolított minden olyan elemet, amely nem a csapat érdekeit szolgálta, és az általa elképzelt játék megvalósítását negatívan befolyásolta. Az egyik ilyen elem viszont pont a jelenlegi Real Madrid koronaékszere. Xabi Alonsóról az elmúlt években megtanultuk, hogy egy elképesztően adaptív edző, aki a játék minden fázisát kiválóan tudja megszervezni, de működhetnek-e az elképzelései ott, ahol labda nélkül gyakran kettős emberhátránnyal kell tervezni? A következő szezon választ ad erre.